Do you still believe in fairytales?

2013 januárjában elkezdtem beszélni egy családdal, akik New Jersey-ben laknak. Egyedülálló anyuka, aki adoptált 2 lányt, 7 és 4 évesek a gyerkőcök. Egész jól haladtunk, megtetszettünk egymásnak, készen lettek a papírok, már csak a májusi indulást kellett várni. A várva várt nap hamarabb elérkezett, mint gondoltam volna. Washington DC-ben szállt le a gépem és a kalandom már ott elkezdődött. A világfelfedező útjaim során a reptéri gondok eddig elkerültek, sajnos május 6-án nem így történt, de most már mosolyogva emlékszem vissza arra a pár órára, amit egy külön helységben töltöttem el, amíg a papírjaimat nézegették. A bőröndömből természetesen mindent kipakoltattak, kutyákkal átszagoltatták a cuccaimat, de végül zöld utat kaptam az álmok országába. Washington DC-ben mindössze 5-en voltunk a találkozón, annál családiasabb volt a hangulat. A kötelező dolgokat gyorsan átbeszéltük, különböző feladatokat megoldottunk, majd délutánonként városnézéssel töltöttük a napjainkat. Már akkor éreztem, hogy ez nem lesz egy mindennapi kaland, hisz kit látok a Fehér Ház körül elmenni kocsiban? A Kedves Elnök Urat. Hihetetlen, de igaz.

A közel 4 nap DC-ben gyorsan elment és elérkezett az oly rég óta várt nap, amikor személyesen is találkozhatunk a fogadó családunkkal. 4 hónap kellett, hogy végre elkezdjek írni az élményeimről amik CherryHill, NJ-ben történtek, de jobb később, mint soha.

Az elején minden szép és jó, írhatnék én is csak a mesebeli dolgokról, hogy a fogadó családom egy tündér, a gyerekek egyszerűen fantasztikusak, de nem így teszem. Az éremnek két oldala van, akkor most jöjjön az én történetem.

A Skype egy csodálatos dolog, az embereket a távolság nem választja el, hisz láthatod, hallhatod a másikat. Természetes, hogy mindenki a jó oldalát akarja mutatni, de nem minden arany, ami fénylik.

Az anyuka, akinek dolgoztam egy nagyon zárkózott, magányos személy, aki a munkájának él. Különbözőek vagyunk, én nyitott vagyok minden újra, és imádok új helyeket, kultúrákat felfedezni, emberekkel ismerkedni, és természetesen beszélgetni. 

Fura érzés egy olyan házban lakni, ahol nem igazán beszéltek egymással és nem a nyelvi nehézségek miatt. Magyarországon is főleg angolul kommunikáltam a munkám, iskolám és a barátaim miatt. Próbálkoztam, csináltam magyar ételeket, én teljesen nyitott voltam, majd sok-sok próbálkozás után csak elfogadtam a helyzetet. 

A két lányt imádtam, magyarul tanítottam őket, rengeteg közös élményt gyűjtöttünk, egy igazán bizalmas kapcsolatot építettünk ki egymás között, de mi van akkor, amikor egy gyerek elveszti a fejét és az angyalból ördöggé változik? Az agresszivitás elfogadhatatlan dolog számomra, ütések, harapások és köpések. Vajon kitől látják, tanulják?

Ha látod, hogy gond van, nem elmenekülsz, hanem megpróbálod megoldani a problémát jobb esetben. Én megpróbáltam javasolni egy-két kreatív dolgot az anyukának, hogy megállítsuk az agresszivitást és ezeket a hatalmas személyiségbeli változásokat, amik percről percre történtek, de ha csak te gondolod úgy, hogy ez probléma az elég kevés. 

Hogy éreznéd magad, ha kijössz egy új, távoli kontinensre, egy idegen családhoz, részt veszel egy programban, aminek az a célja, hogy családtagként kezeljenek, mellette tapasztalatokat, élményeket, barátokat gyűjts, és játszva nyelvet tanulj. Az én fogadó anyukám minden egyes családi programra azt mondta, hogy nem mehetek velük. Az elején ez nagyon rosszul esett, hisz szerettem volna őket még jobban megismerni, közelebb kerülni hozzájuk ,hisz nem rövid távra terveztem. Megszoksz vagy megszöksz? Az elsőt választottam.

Félteni soha nem kellett attól, hogy nem találom fel magam. Beledobtak újra a mély vízbe, mindent magamnak felfedeztem, és rengeteg élménnyel gazdagodtam, akkor most említek egy párat belőlük. Tampa, Floridában meglátogattam egy régi nagyon jó barátomat és a repülőtéren visszafelé a Philadelphiai Soul Amerikai foci csapattal ismerkedtem meg. Kicsi a világ, nem? Minden második hétvégén, amikor helyben játszottak az első sorokból szorítottam a kedvenc csapatomnak, majd különböző rendezvényeiken is részt vettem. Nagyon jó barátom lett az egész csapat.

Rengeteget utaztam a szabad hétvégéimen, Tampa, Orlando, Clearwater, Florida, Atlanta, Georga, Baltimore, Maryland, Philadelphia, New York City, Virginia, Delaware és különböző városok New Jersey-ben. 

Szeptember első vasárnapján kezdődött egy új fejezet az életemben, nem dolgoztam aznap, de kaptam egy üzenetet az anyukától, hogy másnap nem kell munkába állnom, viszont lesz egy találkozó Jenniferrel, ő a helyi coordinator. A második mondat az volt, hogy ő megszünteti a szerződést és péntekig ki kell költöznöm a házból. Felébredsz egy reggel és azon kapod magad, hogy már semmi sem a megszokott kerékvágásban megy. Nem várt fordulatokat vesz az életed. Szerencsés vagyok, mert  40 percre lakik a Keresztanyukám és azonnal felvett, lakhattam nálunk. De mi van akkor, ha sehova nem tudsz menni és van kevesebb, mint két heted új családot találni?

Jól gondold meg, hogy kit választasz fogadó családodnak. Lakva ismered meg a másikat. Hiába akarsz te kedves, alkalmazkodó személy lenni, ha a másik fél elutasít, és nem tekint egyenrangúnak. Ilyenkor úgy érzed, hogy benned van a hiba és nagyon egyedül lehetsz, hisz nincsen segítséged. Hosszú idő telhet el, amíg csak magadban keresed a hibád, de a végén rájössz arra, hogy csak egyszerűen nem passzoltok.